Éppen matematika szigorlatról tartottam munkahelyre, mikor is a buszon egy következő tartalmú beszélgetésre lettem figyelmes:
„A legutóbbi buliban is teljesen úgy öltözött fel Ancsa, mint én. Arról nem is beszélve, hogy ugyanolyan parfümöt vett, mint én. Biztosan tőlem vette az ötletet, mert nem ismerek más embert, aki ilyen parfümöt használ. Nincsen egyáltalán saját stílusa, nincs benne egyediség.”
A továbbiakat nem hallottam, mert a két leányzó leszállt a buszról, de ez a kis szösszenet is épp elég volt ahhoz, hogy ravaszként funkcionáljon és elindítson bennem egy alaposabb elmélkedést.
Ugyan, az a mondat nem hangzott el a diskurzus során, hogy egyedinek lenni jó és sablonosnak, más embereket másolva élni, „saját” stílus nélkül létezni rossz, de nagyjából ez volt a tartalmi mondanivalója a szövegnek. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyi ember is gondolja azt manapság, hogy „Légy egyedi”, vagy a már legutóbb is említett „Valósítsd meg önmagad” életfelfogást mennyien részesítik előnyben.
Egy hétköznapi jelenségről van szó, annyira hétköznapi, hogy szerintem nem is leptem meg senkit azzal, hogy lehet ilyesmiket hallani itt-ott a nagyvilágban. Gondolom ebben a pillanatban senki sem a földről tápászkodik felfelé, hogy mik vannak. Ugyanakkor érdemes jobban átgondolni az adott témát, mert nagyon mélyre vezet.
Mit is jelent egészen pontosan egyedinek lenni? Szerintem ezt egészen pontosan senki sem tudná nekem megmondani. Olyan ruhákat hordasz, mint senki más? Olyan ízlésed van, mint senki másnak? Kérdés az, hogy vezet ez valahova? Több ember leszek én attól, ha „egyedi” vagyok? És mi van akkor, ha nem vagyok egyedi, hanem külsőre átlagos vagyok? Akkor már kevesebb ember lennék bárkitől ezen a Földön? Mi lenne akkor, ha mindenki egyedi lenne? Akkor már az egyediség lenne általános és azok lennének egyediek, akik a másikat utánoznák.
Ennek az egész felfogásnak semmi értelme, ugyanis nem vezet sehova. Először is, senki sem lehet teljesen egyedi, mert ma már annyi stílus, párosítása és kombinációja van a viseleteknek, a külső megjelenésnek, hogy maximum csak ormótlanul nevetséges viseletekkel lehetne valaki egyedi. Másrészt, ha valaki teljesen megpróbálja másolni a másikat, akkor sem lesz ugyanolyan, mert két ugyanolyan ember még akarva sincsen.
Az egyediség amúgy sem a külső. Sajnos a mai világban viszont szeretnek az emberek ezek alapján ítélni. Jobb családanya, családapa lesz valaki, ha egyedi? Jobban fogja szeretni a nemzetét, jobban fogja szeretni Istent, ha egyedi? Erősebbek lesznek a családi kötelékek közte és a rokonai között, ha egyedivé válik? A társadalomnak egy hasznosabb tagja lesz ezáltal? Ezek közül egyik sem fog megvalósulni sajnos.
Aláírom, hogy unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne, de nem tudunk ugyanolyanok lenni, ha akarunk sem. A természet már megoldotta helyettünk ezt a problémát. Észre kell venni, hogy ezt a „gondolatmagot” szándékosan vetették el az emberek fejében. Az egyediség éppen arra szolgál, hogy az embereket eltávolítsa egymástól. Ne azt vegyék figyelembe az emberek, hogy miben tudnának segíteni a másikon, mi az az erő, ami összetartja őket. Ne is azt, hogy mi az, amit ketten vagy többen sokkal hamarabb elérhetnének, mint egyedül. Nehogy akárki is úgy gondolkodjon, hogy bennem is magyar szív dobog, benne is magyar szív dobog, épp ezért összetartozunk, egy láthatatlan erő összeköt minket, egy a célunk, egy a vállalásunk. Az egyediség is csak egy fegyver azok kezében, akik irányítani akarják a világot, hogy az embereket megosszák. „Divide et impera! - Osszd meg és uralkodj!”, szól a mondás. Már több ezer évvel ezelőtt tudták a nagyravágyók, hogy egy egységes, erős összetartó közösséget, egy nagycsaládot, egy nemzetet nem tudnak szétszedni. Emiatt különböző praktikákhoz kell folyamodni, hogy az összetartozás megszűnjék. Ha már a kapcsolatokat szétzilálták, akkor nem lesz egy ép ellenállás, ami egységként fel tud lépni a kizsákmányolás ellen.
Pontosan ez a lényege ennek az egyediségnek is. Az emberek figyelmét a lehető legtöbb dologgal el kell terelni a fontos és lényeges kérdésekről és összefüggésekről, hamis értékeket és példákat kell nekik teremteni, hogy felületes és széthúzóak legyenek, ezáltal az járassa velük a bolondját, aki akarja és úgy, ahogyan akarja.
Talán mindenki megfigyelte, hogy az élet egyre nehezebbé válik, mert egyre kevesebb pénzt tud keresni az ember és ez a kevés pénz is egyre kevesebbet ér. Ezt pontosan azért tehetik meg velünk, illetve mindenkivel a világon, mert nem létezik már olyan jóformán emberek között, hogy egység. Egyediek akarunk lenni, a másiktól különbözőek, pontosan azt keressük, ami eltávolít minket egymástól és nem pedig azt, ami közelebb hoz. Nem azt, ami ismét talpra állítja a kis közösségeket, a nagyobbakat és így az egész világ egységét. Nem azt keressük, ami összehozna a mellettünk lévővel és a „haverjainkkal”, hanem azt, ami különbözővé tesz minket.
Aki egyedi akar lenni, különböző és nem pedig a másikkal hasonlatos, vele egyetértésben élő, az meg is érdemli, hogy az élete egyre rosszabb legyen. Ha neki még nem is, de lehet, hogy gyermekének, vagy unokájának ez már az életébe fog kerülni. Feltéve persze, ha egyáltalán lesz gyermeke, mert nem gondolja azt az ellenkező nemről, hogy ostoba.
