Ismerősömmel pár nappal ezelőtt egy beszélgetés közepette elvetődött a téma a történelem irányába. Én elmondtam, hogy mi az álláspontom ezzel kapcsolatosan és ő is elmondta, mit gondol erről az egészről. Tömören a logikájának a lényege az volt, hogy a történelemmel már felesleges foglalkozni, ugyanis ami volt, az már elmúlt. Megváltoztatni sosem fogjuk tudni, ebből kifolyólag kár vele törődni. Azt is hozzátette, hogy szerinte én azért foglalkozok sokat történelemmel, mert kezdeni akarok a múlttal valamit. Ezt a második kifejezését nem is értettem pontosan, mert nem tértünk ki arra, hogy ez nála mit is jelent. Az viszont biztos, hogy nem pontosan így gondolta, mert ez így teljesen értelmetlen lenne. Nem is ebben rejlik a lényeg, hanem a mondandója első fele az, ami megragadta a figyelmem. „A történelemmel azért nem kell foglalkozni, mert már elmúlt, nem tudunk rajta változtatni.”
Eszembe ötlött az, hogy hányszor is hallottam már életemben ezt a mondatot. Hányszor mondták már azt a környezetemben, ha nem is feltétlenül nekem, hanem egy általam hallott beszélgetés folyamán, hogy miért tanuljuk ezt? Mi értelme? A múltat teljesen felesleges bolygatni, haszontalan időtöltés. Már előfordult olyan vélemény is ezzel kapcsolatosan, hogy kifejezetten káros a történelemmel túlzott mértékben foglalkozni.
Mindig bosszant egy kicsit az ilyensfajta hozzállás. Bosszant, mert nem értem meg, hogy miért nem látja az emberek nagy része azt, hogy mi folyik körülöttünk. Miért nem tud az emberek nagy része logikusan belegondolni ezekbe a kérdésekbe és miért csak klisé indokokkal bújnak ki a kérdések alól.
Ha el lehetne beszélgetni az emberekkel erről, ugyanis sokszor nem is lehet, akkor elmondanám nekik is, hogy játszanak el a következő gondolatkísérlettel:
Az egyik nap úgy kelnek fel, hogy az életük teljesen ki lett törölve a fejükből. Beszélni és gondolkodni tudnának, de fogalmuk sem lenne, hogy kik ők, hol laknak igazából, hol van egyáltalán az a hely, ahol éppen felkeltek. Ebből kifolyólag azt sem tudják, hogy mi a napi teendőjük, mit kell csinálniuk, egyáltalán semmit sem tudnak a saját életükről. Lényegében ha most bemenne valaki és mondana nekik valamit, akkor vagy megrémülnének, hogy ki a fene ez, vagy kénytelenek lennének elhinni azt, amit az idegen állít.
Gondoljunk abba bele, hogy egy ilyen „agymosást” lehetséges lenne irányítani. Azt tudnám mondani, hogy mikor az ember reggel felkel, akkor higgye azt, hogy én vagyok az apja és higgye azt, hogy az igazi édesapja az egyik legnagyobb ellensége. Milyen hatalma lenne annak az embernek, aki emberek százait, ezreit lenne képes így agymosni és ilyen módon elfelejtetni velük a múltat, a történelmet?
Bővítsük ki ezt a gondolatmenetet. Tegyük fel, hogy nem egyéni sorsról, életről beszélünk, hanem például egy nemzetről. Ha nem is az egyik napról a másikra, de mondjuk történelmi viszonylathoz képest rövid idő alatt, mondjuk egy olyan 150 év alatt, sikerülne egy nemzet „fejét” úgy átmosni, hogy ne érdekelje a saját történelme, ha pedig érdkeli, akkor is olyan ferdített információkhoz juthasson hozzá, ami nem igazán fedi a valóságot. Egy ilyen nemzettel lényegében azt lehet csinálni, amit nem szégyelnek, ugyanis ha azt mondja egy csoport, hogy bűnösök vagytok, mert a múltban ezt és ezt tettétek, akkor ki tudják húzni a nemzetből azokat az értékeket, amiket csak akarnak, hiszen az emberek egy része biztosan nem is lesz érdekelt a kérdésben, mert nem érdekli a történelem, így biztosan igaz, amit mondanak. A másik fele a társaságnak pedig helytelenül tudja az eseményeket, nem azt a történelmet ismeri, ami valóban történt, hanem egy ferdített változatot, ami példánkban azt állítja, hogy tényleg bűnösök vagyunk.
Szerintem be lehet látni, hogy a személy és a nemzet közötti párhuzam teljes mértékben fenn áll. Azzal a különbséggel, hogy maga az agymosási folyamat egy személy esetében gyors, egy nemzet esetében lassabb, de ugyan úgy elvégezhető. A személy esetében az információ kitörlése megyegyezik azzal, amikor a nemzet egy generációját/generációit érdektelnné tesszük a történelemmel szemben, a hamis információ bevitele ugyan úgy mind a két esetben lehetséges. Mi lesz az eredény? Teljes kiszolgáltatottság. Mind egyéni szinten, mind nemzeti szinten azt tudnak művelni az áldozattal, amit csak akarnak.
Így már talán világosabb lenne az ismerősömnek is az a tény, hogy a történelmet nem magunkért, és azért kell ismerni, mert unatkozunk, idegeskedni akarunk rajta vagy panaszkodni szeretnénk vele kapcsolatban. Ha mi nem visszük tovább azokat az értékeket, amiket kaptunk, nem tanuljuk meg rendesen, és még csak a szándék sincs meg bennünk, hogy megismerjük a valóságos eseményeket, akkor onnantól kezdve az országunkat, a gyermekeinket kitesszük annak a veszélynek, hogy bábként tudják majd őket rángatni a jövőben. És ne legyenek illúzióink. Amilyen világot élünk ma, ezt könyörtelenül meg is fogják tenni. Ha nem vállalunk felelősséget azért, hogy honnan is származunk, miket tettünk, mi a szerepünk a történelemben, akkor könnyen rászednek minket is, de leginkább az utódainkat. A történelem nem ismerete továbbá magában horja azt a veszélyt is, hogy nem csak kiszolgáltatjuk az utánunk következő generációt, hanem irányíthatóan szolgáltatjuk ki, mert ha nem tudjuk mi történt, akkor olyan történelmet tanítanak a gyerekeknek ellenállás nélkül, amiben bizonyos esetben tényleg bűnösnek titulálhatják őket olyan bűnökért, amiket el sem követtek a felmenőik.
Fontos lenne megérteni mindenkinek, hogy nem a magunk felelőssége ez. Az ország jelenleg azért áll olyan gazdasági helyzetben, mint most, mert az előttünk lévő pár nemzedékkel már meg tudták csinálni azt, amit éppen velünk is csinálnak. Érdektelenné tették őket a históriával szemben vagy hamis eseményeket tanítottak nekik is. Egy olyan tömeg, aki tisztában van azzal, hogy honnan ered, honnan származik, mi végett van a világon, tehát határozott és bátor a szerepét illetően, az kizsákmányolhatatlan. Ne is gondoljuk azt, hogy példának okáért egyetlen egy politikus is megcsinálhatná azt egy ilyen történelmi ezzel együtt nemzettudatban erős országban, mint amit itthon már jó pár évtizede csinálnak. Egy rossz politikai lépés után az lenne az első, hogy kitessékelnék a képviselőt az országházból, ha pedig nagyon súlyos vétket követett el, akkor fel is koncolnák. Ne féljünk, nem lenne olyan ember, aki rosszat merne tenni az országgal.
Egy szó, mint száz. A történelemtudás és hangsúlyozom, a helyes történelemtudás nem csak egy egyszerű időtöltés vagy szabadidős tevékenység, hanem egy rengeteg vonzattal rendelkező kardinális kérdés. Egy olyan kérdés, ami érinti a jelenünket és nagyon súlyosan a jövőnket, ugyanis, aki el tudja törölni a múltat, annak a kezében van a jövő. Márpedig ha ilyen tettre képes, akkor az újonnan nyert hatalmát sem jóra fogja használni.
