Bármikor felnézek az égre és látom a csillagokat, legyen az egy hideg téli estén vagy egy meleg nyári éjszaka, mindig elgondolkodom azon, hogy ténylegesen úgy működik-e a világűr, ahogyan nekünk tanították.
Mint minden irányzat manapság, a tudomány is teljes mértékben politika által befolyásolt és pénzfüggő, így a tudomány is önhibáján kívül, de érdekeket követ. Vajon azok, akik pénzelik például a NASA munkáját (itt főként az Egyesült Államok kongresszusára kell gondolni) , ha például egy közel-keleti háborút elindítanak, saját érdekeikre formálják az EU törvényhozását, akkor megbízhatóak-e akkor, mikor éppen egy űrkutatási programra szavaznak meg pénzt. Feltételezhető-e az, hogy semmilyen formában nem irányítják a kutatók munkáját és semmilyen irányvonalat nem szabnak a szakértőknek?
De felejtsük is el ezt a gondolatmenetet, mert nem ez a célom. Inkább az, hogy megnézzem logikailag mennyire összeegyeztethető az, amit a kutatók állítanak az univerzumról. Minden közvetett módon bizonyítható jelenségnél először is megfigyelnek, majd felállítanak egy tézist és megvizsgálják, hogy a további mérések alátámasztják-e a tézist, ha alátámasztják, akkor a tézis szépen lassan tény szintre emelkedik, mindaddig, ameddig valami meg nem cáfolja. Közvetetten bizonyítható jelenség alatt azt értem, amit soha nem fogunk tudni megfigyelni, mert már rég lezajlottak, így csak utólagosan adhatunk rekonstrukciókat arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetett. De az, hogy tényleg úgy történt-e egyáltalán nem biztos, csak elfogadják tényként. Ilyen közvetetten bizonyítható jelenség az univerzum keletkezése, részben viselkedése vagy maga az evolúció is. Egészen biztos, hogy a mai álláspontok 100-200 év múlva már nem lesznek érvényesek, ahogyan az univerzum kora, úgy az evolúció elmélete is meg fog dőlni.
Jelenleg az univerzummal kapcsolatosan, olyan „tényeket” fogadnak el, hogy táguló mozgást végez, mert valamikor 13-15 milliárd évvel ezelőtt lehetett egy ősrobbanás szerű jelenség, aminek következménye ez a táguló mozgás. A táguló mozgásra több bizonyítékot is fel szoktak hozni, de van egy nagyon jelentős, ami talán a legnagyobb bizonyító erővel bír. Ez a Doppler-effektuson alapuló égitestek megfigyelése. Az érthetőség kedvéért elmagyarázom, hogy mit takar ez kifejezés. Ahogyan a hang úgy a fény is hullámtermészetű. Vagyis a részecskék hullámszerűen jutnak el hozzánk, ami azt jelenti, hogy ennek a hullámnak van magassága is. Ezt a magasságot nevezik amplitúdónak. A fény esetében ez úgy nyilvánul meg, hogy egy tárgyat minél messzebbről látunk, a fényének annál több utat kell megtennie, mire eljut hozzánk, tehát annál többet magasodhat a terjedés közben az a hullám, ami később a szemünkben végzi. Minél magasabb ez a hullám annál vörösebbnek látjuk az adott tárgyat, vagyis vörösfény-eltolódást szenved. A vörös fény az, ami az emberi szem számára még látható tartományban van, a láthatósági skála másik végén a kék vagy ibolyaszín van, ki hogy nevezi. A szivárványnak is ezért a két szélső színe a vörös és ibolya, a további színeket nem látjuk azok már az infravörös és ultraibolya tartományba tartoznak. Tehát megfigyelnek egy másik galaxist, megnézik a fényének az összetételét, majd megvizsgálják később is ugyan ezt az égitestet. Ha a fénye vörösebb, akkor feltételezhetően messzebb van. Az égitestek túlnyomó többségénél ezt megfigyelték, egyre vörösebbek, vagyis a kutatók elmondása szerint egyre messzebb vannak, a vörösödés mértékéből még egy sebességet is meg tudnak állapítani, vagyis azt is meg tudják mondani, hogy mennyi idő kellett mire odáig eljutott, így tudják becsülni az univerzum korát is.
A tágulást úgy fogalmazták meg a megfigyelések alapján, hogy minél messzebb van egy galaxis az univerzum geometriai középpontjától, annál gyorsabban távolodik.
Hivatalosan ez a helyzet van elfogadva. Érdekes módon a kutatók ettől a tézistől nem is akarnak eltérni és nem is nagyon módosítanak rajta. Pedig köztudott tény, hogy ahogyan sok társa az Androméda galaxis is kékfény-eltolódást szenved, vagyis ha igazak a kutatók állításai, akkor közeledik. Ez már eleve megcáfolja az előbbi tágulási teóriát, ugyanis akkor a tágulás már nem lehet olyan természetű, hogy két test közeledjen egymáshoz, mert ugye minél több utat tett meg valami eddig, annál gyorsabban megy, tehát ami előtte van, azt nem tudja utolérni, ami pedig mögötte van, azt lehagyja. Szóval ezt a részét a feltevésnek minimum át kellene fogalmazni.
Akadnak még problémák. Honnan tudják, hogy a vörösfény-eltolódás tényleg a távolodásból származik? A poén az, hogy sehonnan, csak a sok lehetőség közül ezt választották ki. Előfordulhat az is, hogy egy teljesen más fizikai jelenség áll a szín változása mögött.
A tágulással kapcsolatos az a probléma is, hogy az univerzumban jelen van a gravitáció jelensége is. Tehát nem lenne szabad tágulnia, mert az ősrobbanás időszakában az a kis helyen koncentrálódó tömeg magába rántaná a tágulni kívánó univerzumot, de ha akkor ezt a robbanás ereje le is győzi, a robbanás lezajlása után már mindenképpen vissza kellene, hogy rántsa a szétszóródott anyagot. Ezért bevezették a sötét energia és sötét anyag fogalmát. Jelenleg semmi bizonyíték nincs ezeknek a létezésére, csupán azért kellenek, hogy a tágulás teóriája fennmaradhasson.
Olyanokat is mondanak, hogy azért nem tudjuk elképzelni a tágulást, mert a 4. dimenzióba tágul az univerzum. Ez megint egy érthetetlen feltevés, mert ettől függetlenül az általunk ismert 3 dimenzióban is tágulni kell, mert hova máshova távolodnának a középponttól a testek?
A tágulási folyamatot ellenzi az is, hogy 13-15 milliárd év alatt olyan rendszerek, mint a metagalxisok nem alakulhatnak ki. Ha tanult valaki statisztikát, akkor figyelembe véve az összes ismert folyamatot felállítanánk egy képletet és kiszámolhatja, amit amúgy meg is tettek és kimutatták, hogy statisztikailag ezek a képződmények maguktól nem alakulhatnak ki vagy csak év százezer trilliárdjai alatt.
Két kérdés fogalmazódik meg bennem, akármennyit is olvasok a témában. Először is, hogy miért ragaszkodnak ilyen görcsösen a kutatók a táguláshoz? Miért ne lehetne azt elfogadni, hogy az univerzum semerre sem mozog, hanem statikus állapotban van. Természetesen van egy tippem rá, mégpedig az, hogy ekkor mindenképpen be kellene vezetni Isten fogalmát a tudományba, mert egy sosem mozgó álló valamit, valakinek teremtenie kellett.
A másik kérdés pedig az előzővel kapcsolatos. Ha istenteleníteni akarják a tudományt, illetve a vallástól függetlenné tenni, akkor miért ezen az úton haladnak? Ugyanis, amit most csinálnak az nem más, mint egy hit követése. Mindenáron hiszik azt, hogy az univerzum tágul, és ezt meg is vallják. Tehát ők a tágulás vallását követik, annak ellenére, hogy pontosan a vallás kiirtását tűzték ki célul.