(A valósággal való bárminemű egyezés csupán a véletlen műve.)

Réges-régen mikor a Föld elkészült, akkor a teremtő alaposan szemügyre vettem művét, szeretettel tekintett minden egyes teremtésére, boldogan nézett az állatokra, a növényekre, a lankás völgyekre, magas és havas hegyekre, az emberre. Ahogyan ő szerette őket, teremtményei is úgy szerették őt. Harmónia uralkodott a világban. Viszont Isten úgy gondolta, hogy az embert, még ha saját képmására is tudatos lénynek teremtette, nem lehet tudatos lény. Nem lehet tudatos, mert nem ismeri a szabad akaratot. Azért szereti az ember Istenét, mert nincs más, kit szerethetne, nincs meg a szabad választás lehetősége, így hiába a tudat, nem tud élni vele az ember.

Isten szomorú lett, búslakodva mászkált a Mennyek országában. Arkangyalai köré gyűltek, s kérdőre vonták urukat, hogy mi bántja. Isten elmondta nekik, hogy teremtményei, az emberek nem lehetnek egészen hasonlatosak hozzá, mert hiába tudatos lények, nem választhatnak. Azt szeretné, ha az ember választhatna, és azért szeretné teremtőjét, mert úgy döntött, ez az akarata, és nem pedig azért, mert nincs más választása, nem ismer más lehetőséget.
Az angyalok tanácstalanok lettek, de az Úr ekkor kérdést intézett feléjük. Arra volt kíváncsi, melyik angyal szereti annyira, hogy örök száműzetést vállaljon az égből és az idők végezetéig kísértse az embert. Kísértse, ezáltal az embernek választási lehetősége nyíljon. Egyik angyal sem vállalkozott. Hosszas tanakodás után azonban az angyalok legfényesebbike, a fényhozó ura elé lépett, letérdelt, megfogta kezét könnyezve és azt mondta: „Én – Lucifer - vállalom a feladatot, legyen hát úgy, ahogyan vezérünk akarja. Száműzzetek a Mennyből, taszítsatok a Földre, ott majd kísértem az embert az idő járásának végéig.” Isten látta, hogy Lucifer elszánt, így elfogadta akaratát, de e nagy áldozat fejében Lucifer kívánhatott valamit. A fényhozónak egyetlen egy kérése volt, az emberek kísértése közben valahányszor egy ember elfordul tőle és Istenhez fordul, ő feljöhessen egy időre ismét a Mennyek kapuja elé és hallhassa testvérei, Raffael, Michael, Uriel, Gábriel éneklését.

Lucifer ezennel száműzve lett eddigi lakhelyéről a Földre. Megérkezésekor hatalmas fényű hullócsillag jelent meg az égen jelezvén, hogy az Isten akaratát végrehajtó angyal átlépve a szellemvilág kapuját, immáron az anyagi világban folytatja munkáját, beköltözik az emberek fejébe és kísérteni fogja őket, ameddig csak az emberiség fennáll.

Nagyon jól tudta, hogy a teremtő mindenható mivoltából azonnal véget vet a folyamatnak, ha túl messzire megy, így munkája korlátlan, olyan erővel kísérheti a nőket és férfiakat, ahogyan csak tőle telik.

Először is kiszemelt magának egy embercsoportot, mert tudta, hogy egyedül nem lesz képes véghezvinni a tervet. Ezen emberek majd minden egyes fontosabb pozíciót megszerezve az emberi társadalmon belül hatékonyak el tudják végezni munkájukat. Meg kell szüntetnie az emberek Istenben való hitét, a vallásokat el kell törölnie a Földről, a nemzeteket fel kell számolni, a család szentségét meg kell szüntetnie, az emberi kapcsolatokat ketté kell vágnia. Minden olyan fogalmat meg kell semmisíteni, ami a szeretetre, a teremtő atya szeretetére emlékezteti az embert, illetve minden olyan fogalmat, ami az erkölcsi értéket jelent. Ha az ember olyan világban nő fel, ahol nem is ismerik Isten az erkölcs és a szeretet fogalmát, akkor kísérteni is sokkal hatékonyabban lehet, ha nem is tud Istenről az ember, de valahogyan mégis eljut hozzá, mégis bevallja, hogy Isten szeretetével és tanításaival lehet igazán boldog, akkor a teremtő is láthatja, hogy az ember szabad akarattal rendelkezik és így is amellett döntött, hogy őt szeresse.

A vallások eltörlésére háborúkat kell indítani, a háborúkat olyan emberek vezessék, akik Isten nevében támadnak és gyilkolnak, azért, hogy az emberek látva ezt a mészárlást még jobban eltávolodjanak a teremtőjüktől.

Az ünnepeket, melyeket Istenhez kötik, át kell formálni, anyagias és ostoba hiedelmekkel kell helyettesíteni a valódi, szeretetre felszólító ünnepi tartalmakat. Az embernek tojást tojó nyulat, kéményen bemászó Mikulást kell adni, azokat az ünnepeket, melyek nem befolyásolhatók ilyen módon, el kell tüntetni.

A mindennapi örömöt kell előnyben részesíteni az igazi örömforrást le kell járatni. A család fogalmát az ember dobja el, s helyette propagálni kell neki a szexet, azt a tévhitet kell kelteni a fejében, hogy ez az örömök igazi forrása. Éljen a mának, ne tervezzen, ne törődjön a holnappal, a környezettel, más emberekkel, saját önző, mohó céljainak éljen. Ahol csak lehet, a férfiaknak tökéletes nők meztelen testét kell mutogatni, a nőknek pedig tökéletes férfiakét. Azt a látszatot kell bennük kelteni, hogy ilyen férfiak és nők léteznek és a belső tartalomra, személyiségre fel sem kell hívni a figyelmet. Csupán a testiség, az érzéki örömök, a gátlástalan vágyaknak élhetnek. A szeretet, szerelem fogalmát meg kell semmisíteni. Az ember szerelmének hármas megjelenését tilos életben tartani. Nem lehet szerelmes se a párjába, ezzel családjába, nem lehet szerelmes nemzetébe, nem lehet szerelmes a teremtő Istenbe.

Az embereket el kell szakítani a természettől, hogy ne érintkezhessenek a teremtő munkájával. Kockákba kell őket zárni, mint a levágandó állatokat. Nem termelhetik meg maguknak az élelmet, innivalót, nem építhetnek maguknak házat, nem végezhetnek semmit, ami teremtő, alkotó munka lenne. Felesleges, semmire sem való munkákat kell kitalálni, melyek elvonják a figyelmét az igazi értékekről. Be kell szorítani lakásokba, ott is lehetőleg a szobákba, hogy családjával se beszéljen, minél kevesebbszer találkozzon szeretteivel, ha találkozik, akkor is csak felületes dolgokról beszélhetnek. Kütyüket kell kitalálni, melyeket ha megkapnak, akkor az idejük nagy részét lekötik, ezen kütyükön csak felesleges időtöltéseket szabad megengedni, nehogy okuljanak vagy felfigyeljenek a turpisságra. Gigantikus korporációkat kell létrehozni, mely elveszi az emberek kezéből a hasznos munkát. Szigorúan tilos az embernek magának termelni, a családdal együtt gazdálkodni, falvaknak, kisvárosoknak összegyűlni és érték alapú közösségeket alkotnia, melyben a természet látja el őket, úgy, hogy nem élik fel saját környezetüket.

Az embernek újabb problémákat kell teremteni. Jelenjenek meg betegségek, melyeket nem lehet gyógyítani, az ősi tudást, mellyel betegségeket tudtak gyógyítani el kell venni tőlük, ezáltal eddig könnyedén kezelt betegségeket is gyógyíthatatlanná kell tenni. Azokat az élelmiszereket, melyeket nem termelhetnek meg saját maguknak, hanem cégek és gépek termelik meg nekik, tele kell tenni vegyszerekkel, ahogyan a különböző háztartásban előforduló minden egyebet is, ezáltal sokkal több betegség lesz, sokkal hálátlanabbak lesznek az emberek, pláne a teremtővel szemben.

A mentális megbetegítésre fel kell használni a tudományt. Olyan nézeteket, találmányokat, felfedezéseket kell napvilágra hozni, melyek Istent „megszüntetik”. A magát műveltnek tartó ember ne tudta a teremtő létezését, sőt egyenesen tagadja. A szülést meg kell szentségteleníteni. Az anyák innentől kezdve nem szülhetnek az általuk felépített családi házban, össze kell őket zsúfolni termekben, hol tömegesen, ipari méretekben működnek szülészetek, az újszülött gyermeket azonnal el kell választani édesanyjától mondva csinált indokokkal, hogy ne az ő arcát lássa meg elsőnek. Az áldott állapot, várandóság fogalmát le kell cserélni, innentől a nő legyen terhes, legyen teher neki, a gyermek vállalása, az a dolog, mely a legszentebb egy nő számára, mellyel a teremtő atyához a legközelebb álló minőség lesz a Földön, legyen szentségtelen és gondként beállítva.

A szavak veszítsék el régi jelentésüket. A nyelveket is össze kell zavarni, hogy ezzel is a lehető legtöbb káosz keletkezzen, ugyanis, ahol rend van, ahol kozmosz, harmónia van, ott az ördögi cselszövés nem talál táptalajra.

Egy ilyen világban már el van zárva az ember Istentől, de mégis meg van a lehetősége arra, hogy megtalálja Istent. Minden egyes ember, aki a kísértésnek ellenáll és felismeri az öröm és szeretet igazi forrását, innentől kezdve örömet fog szerezni magának, Lucifernek, ki újra láthatja testvéreit és a teremtőnek, ki innentől tudja, hogy az ember szabad akaratából fordult felé szeretettel.